«

»

Jan 09 2014

Élménybeszámoló – 2013 október, fedémes célraszálló verseny

celraszallo 0Eljött a várva várt nagy nap; az Első Fedémesi Célraszálló Nemzeti Verseny!
Korán reggel nekikészültünk, vinni szerettem volna a hátimotoromat, hátha motorral el tudok repülni a verseny előtt Fedémesre, majd a kisdombon leszállni. Gyönyörű belépő lett volna, de családdal mentünk és Márkot is vittem így hát lemondtam a motorról.
Sebaj! Így reggel kiértünk, a nevezés előtt. Tamáskó Peti már kint volt a szüleivel, Sebők Laci is jött, később befutott Juhász Gyula is, Barkóczy Peti, Hornyák Miki, sőt délután még Doki is megérkezett.

celraszallo 1

Eleinte segítettünk a napernyők állításában mikor befutott a hír, hogy még nagyon kevesen neveztek a versenyre. Ez így nem lesz jó! Rögtön összedugtuk a fejünket Tamáskó Petivel, meg Sebők Lacival, hogy nevezni kéne. Barkóczy Peti, meg Hornyák Miki már megtette.
Belecsaptunk a lecsóba! Hej, hát mi is neveztünk! Közben egyre csak jöttek és jöttek a többiek is nevezni, így hát kár volt izgulni, csak összejöttünk vagy harmincan! Ekkor Farkas Tibivel is találkoztam, kijött nézelődni. Ő nem indult! Hagyott minket győzni! Mert hát Tibivel megbeszéltük, hogy egyértelműen elsők leszünk!
Kisorsoltuk a start-sorrendet, felállították a célszőnyeget, ami méterszer méteres, meg még kövekből kiraktak egy 10m-es sugarú kört. Ide kell betalálni.

celraszallo 2
A feladat nem tűnt nehéznek, egészen addig, míg bejött az erős szeles, vad termikes időjárás. Kegyetlenül sütött a nap, a hideg levegőt szűk, erős feláramlásokkal tarkított, ernyőcsukogatós idővé változtatta. A dombra fújó erős szél ezeket a vad termikeket sorban felborotválta, még inkább gyorsítva a folyamatot. Olyannak tűnt, mintha durva tavaszi időben repültünk volna.
Ilyen időben mindjárt az első forduló meglepte a nagymenőket akik mintha rádöbbentek volna, hogy a könnyű, kisdombos feladat nem is olyan egyszerű! Mire sorra kerültem, már több mint a mezőny fele szívta a fogát. Előttem Tamáskó Peti startolt, majd én következtem.

Ebben a fordulóban szerencsénk volt, hiszen mire Petivel elstartoltunk, befelhősödött az ég és addigra még a termikesedés is megszűnt. Cserébe, csak hogy ne érezzük olyan jól magunkat, a szél erősen bedurvult. Ekkor még ugyan nem, de később a szél kezdte komolyan veszélyeztetni a lassú Kantega 2-esemmel a startot. A Kantega 2-essel nem szívesen startolok bele az 5-6 m/s-nál erősebb szélbe, pedig itt néha ekkora alapszél fújt. Olykor félve néztem ahogy Hornyák Miki a starthelyen elszabadult a Comettel és önálló akrobatamutatványokat végzett a levegőben, miközben próbálta megvadult légiparipáját földre kényszeríteni. Láttam, ahogy Barkóczy Peti is megvizsgálta közelebbről a kökényest, de később szigorúan gyakorolta erős szélben a kupolázást, ami már nagyon szépen ment neki.celraszallo 3Sajnos olykor láttunk a mezőnyben egy-egy negatív spirálos leérkezést is, de szerencsére senki sem sérült meg, még a szerelések is épen maradtak.
Szóval az első fordulóban a szerencsés időjárást kifogva a céltól 3m 82centire értem be, ami jóval 10m-en belül volt. Kaptam egy dicséretet az egyik szervezőtől, hogy ezúttal nem kell olyan sokat gyalogolnia az eredmény aláíratásához, majd uzsgyi be a felszállító-autóba és ismét a domb tetején figyelhettem a többieket.
A következő fordulóban már nem voltam ilyen szerencsés. Erősen termikes időben került rám a sor, sőt pont belecuppantam egy erős termikbe. Vitt fel, mint a csuda. A termikben szinte önkéntelenül megfékeztem az ernyőt, hogy egyhelyben liftezhessek fölfelé, majd belekezdtem a termik kikörzésébe varió nélkül. Újabban nálam a varió nélküli termikelés a divat. Nem is tudom. A feleségem szerint öregszem és egyre feledékenyebb vagyok! Szerintem pedig ne maceráljon őkelme!
De vissza a levegőbe! Egy fél kör megtétele után kaptam észbe, hogy ezúttal nem a távrepülés a cél, hanem az az egy m2-es kis placsni ott a fűben ami épp egyre távolodik, ahogy emelkedek! Végül nagyon kelletlenül hagytam ott a termikemet. Fedémesről motor nélkül kitekerni nagyon komoly teljesítménynek és nagy szerencsének számít! Éreztem, ezúttal meglenne még varó nélkül is, de most olyan verseny van, ami nem erről szól.celraszallo 4

Elkezdtem váltott fordulóval koptatni a magasságom. Erős nyolcasozással sikerült egy optimális megközelítési szöget beállítanom, mikor a cél közelében egy, az előzőnél valamivel gyengébb termik feldobott pár méterre, majd a rákövetkező leáramlásában jól megmerültem. Sajnos ez túl sok merülés volt, az erős szembeszélben nem érem el még a 10m-es kört sem! A kupola a leáramlásban erősen bevágódott elém, ezért a merüléskor óriási mozgási energiát nyerhettem, hiszen ezúttal vágtattam a cél felé, csak épp továbbra is túl gyorsan merültem a távolsághoz képest. Azt még érzékeltem, hogy rövidesen elvesztem mozgási energiám, ezért szinte ösztönösen enyhe fékezéssel javítottam a siklásomon, majd mikor a beülő már majdnem a földet súrolta, erősebb fékezéssel hosszan kilebegtettem a kupolát és pont mikor lerakott volna az ernyő és a beülőre esek, leraktam a lábamat – a 10-es körön belülre! Az ernyőben még volt annyi mozgási energia, hogy a beülő talpra állítson, így el sem estem. 9m 20cm! Ennek is örülhettem, hisz bent voltam!
A harmadik sorozatban már mindenki taktikázott. Volt, aki a domb karéja felett, lejtőszelezett, kikerülve a termikeket. Ezután valamilyen technikával elkoptatta a magasságát, majd leszállt. Volt, aki amikor megemelte a termik, lefülezte az ernyőt, majd kijőve a termikből visszanyitotta. Én egyiket sem alkalmaztam, viszont elgondolkodtatott Szabó Petiék tandemezése. Ők a cél fölött fél méteres magasságban áthúztak, miközben az utas csak rápöttyintett a lábával a célkörre, majd vagy 10m-el odébb leszálltak. Teljesen szabályos megoldás, hiszen az nincs kikötve, hogy az első két lépés között mekkora távolság lehet. Csak az első lépés számít! Tetszetős módszer, adott helyzetben nagyban megkönnyítheti a célraszállást, csak hosszas kilebegtetés kell hozzá meg jó reflexek!

celraszallo 5Nem számítottam rá, de ebben a sorozatban már alkalmaznom is kellett ezt az ellesett módszert. Ismét vad, termikes időben, gond nélkül startoltam. A verseny teljes ideje alatt egyetlen rontott startom volt, de azt is egyből megfogtam.
Start után sikeresen belemásztam a megszokott termikbe, de gyorsan kijöttem belőle. Elhessegettem a termikelős gondolataimat, majd a célra koncentráltam. Erősen hintáztattam jobbra-balra az ernyőmet, majd a cél előtti termikben erős nyolcasozással koptattam a magasságot. Ekkor jött a szokott megmerülés, csakhogy ezúttal számítottam rá és magasabbról jöttem be miközben éreztem, hogy veszettül nő a mozgási energiám, ahogy bejön elém az ernyő! Hadd jöjjön! Legalább van miből lefaragnom a mozgási energiát!..
A célplecsni őrült sebességgel slégan vágtatott be a látóterembe, hiszen az ernyő hintáztatásának még nem volt vége. Körülbelül fél méter magasan száguldottam át a célplecsni fölött, amikor jobb lábammal ráböktem. Éreztem ahogy eltaláltam! No nem a közepét, de nem messze tőle!
Még hátravolt a leszállás. Ezúttal is hosszasan lebegtettem, majd egy ponton gatyára húzott fékekkel földet értem, szokott módon kifordultam, leengedtem az ernyőt. A céltól jó 10m-re értem földet, de a plecsnire sikeresen ráböktem; 44cm! Ezúttal szinte egyszerre értünk földet Juhász Gyulával. Ő lejtőzött a levegőben, miközben én versenyben voltam. Látta a célrabökésemet, hát jött gratulálni!

celraszallo 6Elvileg a verseny a 3 sorozattal le is zárulhatott volna, hiszen már késő délutánba hajlott az idő, mégis lezajlott a következő sorozat. Ekkorra jócskán legyengült a termiktevékenység, a szél azonban megmaradt.
Bevallom, a vad termikek után megtréfált az idő, hiszen alacsonyabbról indultam neki, mégis legalább annyira róttam a nyolcasokat a levegőbe. Kétségtelenül eredményes lett a merülőtechnikám; túl alacsonyan jöttem, ezért már nem tudtam kihasználni semmilyen mozgási energiát. Az ernyő a céltól 3,95 m-re lerakott.

celraszallo 7Bosszankodtam a sikertelenségemen, miközben többen gratuláltak, hiszen ez is jó eredménynek számított. Még nem tudtam mennyire igazuk lett!
Felérve a dombra, belevetettem magam a kulináris élvezetekbe, hiszen bográcsos főtt egy jókora kondérban a célraszálló versenyzők részére. Az egész napos koplalás megtette a hatását, jókora adagot pusztítottam el ebből a mennyei étekből, miközben körülöttem vidám beszélgetés alakult ki a napi kalandokból, amiben mindannyiunknak jókora része volt.

celraszallo 8A versennyel már nem is törődtem. Úgy hittem, valahol a középmezőnyben végeztem, minek foglalkozzak vele? Reméltem csapatversenyben a csapatunk, a Paramánia jó helyezést ér majd el. Úgy éreztem összességében mi, helyiek jól végeztünk. Persze a fiam, meg Tibi is az első helyezést várta tőlem, de ezt nem éreztem lehetségesnek, hiszen igazi öreg rókák között újonc versenyzőként teljesen esélytelennek éreztem az élmezőnybe kerülést. Azt hiszem, a középmezőnnyel már elégedett lettem volna. Aztán középszerű gondolkodásomból Barkóczy Peti felesége rázott fel. Ajánlotta, hogy nézzem meg az eredményjelző táblát, mert nagyon jó helyen végeztem. No persze! Éreztem; nem voltam rossz mégsem hittem, hogy nagyon elöl leszek.
Aztán jött Mariann is, hogy majdnem dobogós lettem! Mi van??
Összesítésben Szabó Peti után megszereztem a negyedik helyet! Ezen már tényleg megdöbbentem, ez veszett jó hír! És még nem volt vége, hiszen Hornyák Miki összesítésben megszerezte a 8. helyezést, a többiek pedig lazán a középmezőnyben végeztek. Akkor csapatversenyben is jól állhatunk!
Bizony jól álltunk! Mikor jött az eredményhirdetés kiderült, hogy a Paramánia csapat Laci bácsi nagy örömére elvitte az ezüstérmet!

celraszallo 9

És még az öreg Csurilla kutyája is jó napot zárt, hiszen Tamáskó Peti elvitte tandemezni! A kutyáról természetesen illik tudni, hogy hivatalos tandemutas, hiszen több tandemstartja van és igencsak szeret repülni, legalábbis a csaholásból és a farkcsóválásból erre lehet következtetni!

celraszallo 10
És egy kis videofilm a célraszálló versenyről – versenyzőszemmel /Matuska L.Tamás/:



Forrás: http://5mp.eu